A tanulmány az Egyesült Királyságban élő magyar és magyar párú családok családi nyelvpolitikáját vizsgálja, különös tekintettel a szülői nyelvhasználat, a nyelvi ideológiák és a magyar nyelv generációk közötti átadásának folyamataira. A 93 magyar anyanyelvű édesanya körében végzett kérdőíves kutatás Spolsky hárompillérű modelljének keretében elemzi, hogyan működnek a nyelvhasználati gyakorlatok, az ideológiák és a nyelvi menedzsment a mindennapokban. Az eredmények szerint az anyák magas szintű magyarnyelv-tudással és erős érzelmi kötődéssel rendelkeznek, ugyanakkor a gyermekek nyelvhasználata – különösen az írás-olvasás terén – az iskoláskor kezdetétől jelentősen az angol felé tolódik. A gyermekhez intézett beszéd kiemelten fontos tényező: minél több magyar nyelvi inputot kap a gyermek, annál nagyobb valószínűséggel kezdeményez ő maga is magyarul a szülők bevallása alapján. A vegyes nyelvű családokban azonban az angol válik dominánssá a testvérek közötti és a nem magyar anyanyelvű szülővel folytatott kommunikációban. A szülők nyelvi ideológiái alapvetően pozitívak: fontosnak tartják a magyar írásbeliség fejlesztését és a magyar rokonokkal való kapcsolattartást, valamint a kétnyelvűség előnyeit. Ugyanakkor a hétvégi iskolák alacsony részvételi aránya és a külső támogatási formák korlátozott elérése strukturális nehézségekre világít rá. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a családi nyelvpolitika rugalmas, folyamatosan alakuló folyamat, amelyet a szülői elvárások, a családi interakciók, az iskolai környezet és a társadalmi-kulturális tényezők együttesen formálnak. A tanulmány felhívja a figyelmet a rendszeres magyar nyelvi input, a közösségi támogatás és a gyermekperspektívák bevonásának fontosságára a diaszpórabeli nyelvmegőrzésben.

Eredeti fellelhetőség: ojs.elte.hu