A középkori és az újkori Európában a sertések legeltetése erdőkben, legelőkön és mocsarakban jelentősen hozzájárult a nemesség, városi polgárság és parasztság jólétéhez.1 Nem csoda, hogy az erdők területét gyakran úgy adták meg, hogy az hány sertést tudott eltartani.2 Mégis kevés információval rendelkezünk a disznópásztorok ökológiai tudásáról, a sertések táplálkozási szokásairól és az erdőkre gyakorolt hatásukról (kivéve az ibériai dehesa sertéseit3). A 20. század folyamán az erdőkben és mocsarakban történő szabad sertéstartás szinte teljesen eltűnt Európából.

Eredeti fellelhetőség: mtmt.hu