A görög katolikus egyház története alapvetően összetartozik az Északkeleti-Felvidék történetével. A szlávok 13. század óta történő beszivárgása a Kárpátok lejtőire megteremt a Magyar Királyságon belül egy nyelvi, kulturális és vallási egységet. Az 1646-os egyházi uniótól kezdve a keleti szertartású katolikus papság elkezdi magyarországi integrációját.

Ennek az időszaknak különböző egymásra épülő szakaszai vannak, és jelentős egyházi személyiségek tevékenykedtek egyházi és politikai téren egyaránt. Számos belső és külső problémával kellett megküzdenie a görög katolikus egyház püspökeinek, papjainak és híveinek. Ennek az integrációnak és küzdelemnek „a hosszú 19. században” a legjelentősebb alakja Firczák Gyula (1836–912) munkácsi püspök, aki 1892 és 1912 között tölti be hivatalát. Számos olyan rendelkezése, kezdeményezése volt, amely a görög katolikus egyház, a haza, a nemzet és a ruszinság érdekeit szolgálta.

Leginkább az oktatás, az egyházi zene, a papok önképzésének támogatása, a könyvkiadás, az egyesületi élet szorgalmazása, a szociális nyomor enyhítése és a ruszin nép felemelése érdekében tevékenykedett. Tanulmányunkban a püspök életútját, szellemiségét és munkásságának alapterületeit ismertetjük. Célunk a már megjelent munkáknak levéltári anyaggal és korabeli egyházmegyei körlevelekkel való alátámasztása. Arra törekszünk, hogy a születési, életrajzi adatoknak, a kitüntetéseknek az elsődleges forrásait minél pontosabban felkutassuk.