Írásunk hat falu nyelvi tájképének általános jellemzését kínálja, és az eredményeket összehasonlítjuk egyrészt egymással, másrészt a korábbi, az általános nyelvi helyzetet összefoglaló munkákkal. Egyegy olyan dél-szlovákiai, székelyföldi és kárpátaljai falut mutatunk be, ahol a településen belüli szóbeli kommunikáció nyelve egyöntetűen a magyar, illetve egy-egy olyan falut, amiket a szóbeli kétnyelvűség jellemez.