A 20. század folyamán a mai Kárpátalja területe több államhoz tartozott. Kötetünkben azt vizsgáltuk meg, hogy milyen nyelvek jelentek meg a 20. század folyamán e régióban használatos papírpénzeken. A bankjegyeket mint a nyelvi tájkép elemeit mutattuk be. Kiderült, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában, a Csehszlovák Köztársaságban, a Magyar Királyságban és a Szovjetunióban egyaránt többnyelvű bankjegyek voltak használatban. Csak a független Ukrajna papírpénzei egynyelvűek. Azt is bemutattuk azonban, hogy még a többnyelvű bankjegyeket kibocsátó államok is gondoskodtak arról, hogy az uralkodó nemzet nyelve szerepeljen a legszembetűnőbb helyen. Ezt a bankjegyek vagy az egynyelvű előoldala, vagy a kiemelt nyelvű felirat nagyobb betűméretben történő nyomtatása a bankjegy közepén vagy tetején, míg az összes többi nyelvet kisebb méretű betűkkel és/vagy periférián helyezik el. Kötetünkben arra a következtetésre jutottunk, hogy a nyelvi tájkép történeti szempontú elemzésében nemcsak a szomszédos államok nyelvpolitikája követhető nyomon, hanem az ugyanazon a területen uralkodó különböző egymást követő államok nyelvpolitikai gyakorlata is. Függetlenül attól, hogy a papírpénz a pluralizmus vagy a homogenizmus nyelvi ideológiáját képviseli, még a többnyelvű bankjegyek is hozzájárulnak a nyelvi sokféleség csökkentéséhez azáltal, hogy a hivatalos státusszal rendelkező sztenderdizált nyelveket részesítik előnyben.

Eredeti fellelhetőség: real.mtak.hu