Minden emberre jellemző valamilyen mértékben a kommunikációs szükséglet: a szociális kapcsolatok ápolásának igénye, az új benyomások, érzések keresése, a tudásvágy, illetve az, hogy személyes érzéseit és véleményét másokkal megossza. Egyrészről a beszéd a tevékenység szervezésének módja, másrészről a személyes kontaktus által az ember ember iránti „igénye” valósul meg. Az emberi tevékenység minden formája (játék, vezetés, nevelés stb.) általában a beszéd által nyilvánul meg. A párbeszéd saját magunk- kal is úgy történik, hogy az ember gondolatban folytatja beszélgetését azzal a partnerrel, akivel nemrég beszélt. A kommunikáció során nemcsak az emberi tevékenységeinkről beszélünk kölcsönösen egymásnak, hanem elképzeléseinkről, gondolatainkról, érzéseinkről is. Jelen monográfia célja, hogy pszichológiai-pedagógiai aspektusban nyújtson átfogó képet többek között a kommunikáció, a kommunikációs kultúra, a kommunikációs képességek, a csoportközi interakciók, valamint a tömegkommunikáció jellemzőiről.