Az első világháborút lezáró békedöntések, vagyis konkrétan a magyar nyelv vonatkozásában az 1920-ban Trianonban aláírt dokumentum óta a határ meghatározó szerepet játszik a magyar nemzeti identitásról, a nemzetfelfogásról és általában a nemzetről folyó diskurzusokban. Meghúzásuk után ugyanis a politikai határok óhatatlanul elkezdik befolyásolni a határon belül és azok másik oldalán beszélt és írott nyelvváltozatokat. Mivel ezek az adminisztratív határok meghatározzák a nyelvet beszélők szociális hálóit, természetes, hogy a határon belüli kapcsolatok felerősödnek, a határon átnyúló kapcsolatok pedig ilyen-olyan akadályokba ütköznek, ezért rendszerint gyengülnek. Így az államhatárok kettős természetűek: egyszerre idéznek elő konvergenciát és divergenciát. A határon belüli változatok fokozatosan elkezdenek egymáshoz közeledni és a kiegyenlítődés irányába fejlődni, míg a határ másik oldalán rekedt változatokban a különfejlődés erősödik fel (Palander–Riionheimo–Koisvisto 2018: 7).

Eredeti fellelhetőség: hodinkaintezet.uz.ua