Hogy lehet az, hogy miközben az emberek akár indulataikat sem leplezve képesek vitázni nyelv, nemzet és identitás kérdéseiről – többek között akár arról is, létezik-e egyáltalán a különálló ruszin nép és nyelv, vagy csupán az ukrán nemzet egyik etnográfiai csoportjáról, illetve nyelvjárásáról van szó –, a polémiákban érintett nyelvek beszélői vígan megértik egymást akkor is, ha mindannyian saját anyanyelvüket használják? Ennek főként történeti és politikai okai vannak. Nézzük, miként érthetjük meg ezt a legegyszerűbben... (A szerzők)