1. kötet - Szabolcs, Bereg, Szatmár, Ugocsa vármegyék és a hajdúvárosok.

Mária Terézia királynő egyházpolitikájának súlypontjai között szerepelt a Habsburg Birodalom területén élő, Rómával egyesült bizánci szertartású közösségek helyzetének rendezése. A 17. század elején a Magyar Királyság déli peremén, a század közepén az északkeleti régióban, illetve a század végén Erdélyben létrejött görögkatolikus egyházak közös jellemzőjévé vált a területileg illetékes római katolikus főpásztor joghatósága alá rendeltség. A zágrábi, az egri, a váradi és az erdélyi püspökök (utóbbiak a jezsuita „teológusok” intézményével megerősítve) a Kollonich Lipót által megfogalmazott alapelv mentén, majd a Szentszék által is jóváhagyva a legszorosabb ellenőrzés alatt tartották a görögkatolikus püspököket és/vagy rítusvikáriusokat és papokat...

Eredeti fellelhetőség: collectanea.hu