Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés után a korábban az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Magyarországtól elszakított területek része volt a mai Kárpátalja területe is, amelynek különösen hányatott sors jutott. Az elmúlt száz évben különböző államalakulatok fennhatósága alá került, és bármelyikhez is tartozott a természeti szépségekben, ásványi kincsekben, illetve a különböző etnikumok által létrehozott sokszínű építészeti és kulturális örökségben bővelkedő Kárpátalja, mindig az adott ország perifériáján helyezkedett el. Bár történtek fejlesztések, de sem a Trianon előtti Magyarország, sem a két világháború közötti Csehszlovákia, sem a Szovjetunió, sem pedig Ukrajna nem tartotta/tartja stratégiai fontosságúnak a térség teljes körű gazdasági fejlesztését, megerősödését (Sass E. 2017: 167). Az etnikailag vegyes lakosság minden korban kockázati tényezőnek számított, s a mindig aktuális karhatalom ilyen irányú félelme a mai napig kísért. A terület természeti adottságai, gazdag ásvány- és termálvízkészletei, az ÉszakkeletiKárpátok vadregényes vonulatai, a tiszta levegő miatt azonban turisztikai hasznosíthatóságában mindenki óriási lehetőséget látott és lát napjainkban is. A területet uraló országok közül egyesek repülőteret, hidakat, menedékházakat, míg mások óriási szanatóriumokat építtettek, és tömegével szállították ide országuk lakosait gyógyulni, üdülni. A beruházások és a turisták nagyobb része Kárpátalja hegyvidéki területére irányult.