Némán várakoznak az alkonyi fényben a főtér körül a hajdani mágnáspaloták, közöttük a képtárként használt egykori Bánffy-palota, amelynek hosszanti erkélyéről a művész és politikus nagyúr szemlélte valamikor a korzó népét, amely akkor, a harmincas és negyvenes években még jórészt magyarul beszélt. Az Egyetem utca, az Unió utca, a Farkas utca fölött mintha megállott volna az idő. A délelőtti verőfényben egészen más kép, egészen más impressziók fogadják a látogatót, szinte egy másik várossal szembesül. Színes balkáni sokadalom lepi el a történelmi városközpontot, az érkező utasnak olyan érzése támad, akár Babitsnak Vásár című versének tanúsága szerint egykoron a fogarasi piacon: „Friss hótól pöttyös báránybőr süveg, / vásári pénz koppana durva markon. / Kilógó ing, zord búsa szemívek, / s római szó kopik a piszkos ajkon”. Igen, mintha két Kolozsvár léteznék...

Eredeti fellelhetőség: file.tk.hu, kisebbsegkutato.tk.elte.hu